A válság okai

Ahhoz, hogy sikeresen tudjuk azonosítani a válságtípusokat, elengedhetetlen, hogy a kiváltó okokat is felismerjük. Eszerint megkülönböztethetünk belső és külső okok által generált válságokat. 

Válsággeneráló belső ok lehet többek között a téves stratégiai cél, a vertikálisan túltagolt szervezet, a bürokratikus, lassú döntés, az erőforrás-pazarlás a végrehajtásban, a munka- és minőségi fegyelem hiánya vagy éppen a tartós forráshiány. Látható, hogy a főbb belső okok legtöbb esetben a rossz menedzsmentre vezethetők vissza, mivel a napi operatív feladatok priorizálása okán egyáltalán nincs, vagy hiányos a stratégiai cél. 

Válsággeneráló külső ok lehet gazdasági (magas infláció, növekvő munkanélküliség stb.), politikai (anarchia, parlamenti zavar stb.) vagy totális (mindkettő együtt). Külső objektív ok lehet ugyanakkor a természeti csapás, a globális vagy regionális recesszió (dekonjunktúra vagy erős konjunktúra, valutaárfolyam nagymértékű volatilitása), a műszaki fejlődés hirtelen felgyorsulása, gazdasági szabályzók változása (adó, minimálbér stb.). Működősi zavarokat okozhat egy esetleges alapanyag- és energiaár növekedés, ami nem hárítható át a vevőkre. Változhatnak a vásárlási szokások (ekkor csökken a kereslet), de a vállalat elveszítheti korábbi piacai egy részét. Ide sorolandó az ún. ,,körbetartozás" intézménye is, ami által a behajthatatlan adósságállomány egy kritikus mérték fölé emelkedhet és végigfut vertikálisan az iparági szereplők egy részén.