A válság eszkalációja

Az előző blogbejegyzésben a válságok okairól volt szó, így most nézzük meg az eszkalációját.

Korai szakaszában nincsenek jelentős tünetek, a vállalat látszólag jól működik. A cégen belül azonban érződnek az árulkodó jelek: nem lehetséges a stratégiai célok megvalósulásának mérése; nem készül részletes üzleti terv; kézi vezérlésű irányítás valósul meg. Csökkennek a megrendelések, az áruszállítás normális üteme lassul, akadozik. Egyre gyakoribbak a késedelmi kamat-számlák, a pénzügyi költségek emelkednek, a fedezet csökken. Érzékelhető a hatékonyságromlás, az értékesítés mennyisége stagnál/csökken. A vállalatvezetőnek erősíteni kell a piackutatást, figyelembe kell vennie a negatív előrejelzéseket is, körültekintően kell mérlegelnie a piaci környezet változását és el kell szánnia magát az azonnali beavatkozásokra.

A válság közbenső szakaszában eredményválság jelentkezik. Veszélybe kerül a cég profitabilitása, a nyereség drasztikusan csökken, a kifizetési nehézségek időszakosan állandósulnak, így ellátási hiányosságok állnak elő és a minőségi kifogások száma is folyamatosan növekszik. Mivel a szállítói tartozások kiegyenlítése akadozik, felborul a pénzügyi egyensúly, ami a dolgozói morál csökkenéséhez vezet. A beszállítási vagy értékesítési nehézségeket a vállalatvezető nem háríthatja a befolyásán kívül álló objektív tényezőkre, mert a piacgazdasági erőtérben a vállalati környezet változása előre mérlegelendő kockázati tényező. Ekkor már szükséges tárgyalni a hitelek és a szállítói tartozások átütemezéséről.

A késői, akut szakasz (azaz a likviditási válság) esetén már negatív a cash-flow, fedezethiány van a bankszámlán, a banki tartozások vészesen növekednek, fizetési késedelem áll fenn. Káosz érzékelhető és reális a vállalkozás működésképtelenségének, felszámolásának a veszélye. A hitelezők követelései nagy nyomást jelentenek. A beszállítók, a megrendelők és az alkalmazottak bizalma megrendül, az információk torzulnak, rémhírek kezdenek terjedni.

A külső és belső környezet nyomásában tevékenykedő vezetőnek megfontoltnak kell lennie, nyugalmat kell árasztania. Kerülnie kell a kapkodást és az ellentmondó intézkedések meghozatalát. A túlzott méretű stressz esetén, ajánlatos külső, szakavatott segítséget igénybe venni. Ha külső, tanácsadói segítséggel sem tudja rendezni a problémákat, még mindig lehetőség van a csődvédelemre, amely a vállalati válság tetőpontja, de még nem jelenti a vállalat egyértelmű megszűnését. Ebben az esetben van (korlátozott) idő és lehetőség egy esetleges sikeres reorganizációra, elkerülendő a vállalat felszámolását.